Farkasok az állatkertben

Állatkertünk farkasa társakat kapott. A januárban érkezett két új állat – az ötéves hím és a hatéves nőstény – most már együtt látható egy másik őshonos hazai nagyragadozó faj, a kárpáti hiúz szomszédságában.

Az idegen farkasok összeszoktatása rendszerint hosszú és óvatos folyamat eredménye az állatkertekben. Nem volt ez másképp nálunk sem, ahol a türelem eredményeképp a meglévő nőstény farkas, Fany különösebb gond nélkül, egy hónap alatt elfogadta a Pécsről érkezett testvérpárt.

Magyarország területén a farkas az őshonos fauna tagja, ennek ellenére számtalan tévhit övezi létét. Lehet ez a népi hitvilágból és népmesékből eredő farkaskép miatt. A nagyragadozóról alkotott kép megváltoztatása miatt, és mert szabadon élő létszámuk is gyarapodik, állatkertünk fontosnak érzi, hogy megismertesse látogatóit a valódi farkassal, amely mégsem olyan, mint a mesében.

A csúcsragadozók – így a farkas – jelenléte a zsákmányállatok számának szabályozásán keresztül, a fertőzések terjedésének megakadályozásán át kiemelten fontos a természetes életközösség, az ökoszisztéma egészséges működése szempontjából. Ráadásul a 20. század legnagyobb részében hazánk területén csak időnként feltűnő farkas az utóbbi két-három évtizedben újra rendszeresen jelen van középhegységeinkben. Ma már újra élnek farkasok a Bükk területén is, az utóbbi években szaporodó családot alkotva, amelyet az úgynevezett kameracsapdák felvételei is igazoltak.

Elterjedésük hátteréről, szokásaikról, fontos szerepükről szívesen beszélnek munkatársaink. Aki pedig farkasokat akar látni, annak érdemes felkeresnie állatkertünket, mert bár egyedszámuk nő, a természetes közegükben élő farkasok az embert messziről elkerülik.