Kölyköt nevelnek a Liszt-majmocskák

Liszt-majmocskáink tartását és szaporítását azért is tekintjük kiemelt fontosságúnak, hiszen a szabad természetben kritikusan veszélyeztetett főemlősfajról van szó, amelynek vadon élő állománya alig 6000 egyedre tehető. A megőrzésükben a faj európai tenyészprogramjához csatlakozva igyekszünk részt venni. Ennek a programnak a keretében tavaly egy új párt sikerült összeállítanunk, akik az idei évben kölyökkel is megörvendeztettek minket. A kölyök az első hetekben a szülők hátán kapaszkodott, így csak a legszemfülesebb látogatók vehették csak észre. A többi karmosmajomhoz hasonlóan ráadásul elsősorban az apa az, aki a kölyköt hordozta, az anya rendszerint csak a szoptatás idejére vette át. Az egyébként is kistermetű főemlősök még apróbb kölyke most már háromhónapos, így egyre bátrabban közlekedik önállóan is kifutójukban, ezért most már bárki számára könnyen megfigyelhető. Gondozóinak mostanra azt is sikerült megfigyelniük, hogy a jövevény egy kis hím.

A Liszt-majmocskák másik magyar neve a gyapjasfejű tamarin (Saguinus oedipus). A Liszt nevet csak a magyar és német nyelvterületen használják erre a fajra, ez ugyanis Liszt Ferencre utal: a majmocskák sörénye a híres magyar-osztrák zeneszerző időskori hajviseletére emlékeztette a korábbi névadó zoológusokat. A Liszt-majmocskák – a többi karmosmajomfajhoz hasonlóan – igazán gondos szülők, hiszen az utódokat közösen nevelik: a kölyköket gyakran az apa hordozza, az anya rendszerint csak a szoptatás idejére veszi magához őket. A faj fennmaradását elsősorban az élőhelyéül szolgáló esőerdők irtása fenyegeti, de mind a mai napig jelentős problémát okoz a természetből kiszakított egyedeknek az illegális házikedvencként való tartása is. Állatkertekben azonban szerencsére gyakori fajnak számít, hiszen a nyilvántartások szerint világszerte mintegy 300 intézményben, több mint 1200 példányát tartják, ennek pedig közel a fele az európai tenyészprogramban vesz részt.