Igazi állatkerti ritkaság: újra kúszósül született

Tavaly mutatkoztak be állatkertünkben az észak-amerikai kúszósülök, amelyek már tavaly is utóddal gyarapodtak. Az országban jelenleg csak nálunk látható állatok idén újabb kölyöknek adtak életet, ezzel négyfősre gyarapodott a család.

Tavaly, az állatkert 30. születésnapján mutatkoztak be állatkertünkben az észak-amerikai kúszósülök, más néven urzonok, melyek így az országban egyedülálló módon csak Miskolcon láthatóak jelenleg. De ugyanakkor nem csak hazánkban, hanem Európa-szerte állatkerti ritkaságnak tekinthető ez a faj, hiszen a nemzetközi nyilvántartások (ISIS) szerint kevesebb mint 20 európai állatkertben, alig több mint 50 urzon él. Ráadásul az idei évben mindössze öt állatkert büszkélkedhet urzonkölyökkel egész Európában. A mi kúszósüljeink már tavaly a karanténból is egy utóddal együtt költöztek be a Miskolci Állatkertészeti Kultúráért Alapítvány támogatásával újonnan épült kifutójukba. Az állatok gyorsan a látogatók kedvenceivé váltak kíváncsi természetük, megfontolt mozgásuk és egyedülállóságuk révén.

Az Észak-Amerikából származó állatok gyorsan megszokták helyüket, és jól érzik magukat új otthonukban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy idén már a kifutójukban lett egy fővel népesebb a kúszósül család. Az anya viselkedéséből már a kölyök világrajövetele előtti napokban sejteni lehetett, hogy valami várható, hiszen odújából rendszeresen kiűzte maga mellől a tavalyi utódját. Május 29-én gondozójuk meg is látta a nőstény viselkedésváltozásának okát: egy újszülött kis urzont. A kölyök nagyon fejletten látta meg a napvilágot, már születésekor a szülők kicsinyített mása volt. Néhány nappal később pedig már maga is próbálkozott a fára mászással, és a szüleire jellemző védekezési formái, a tüskéi is kialakultak. Gyorsan elkezdett ismerkedni a felnőttek táplálékával is: habár alig egyhónaposan elsősorban még anyatejjel táplálkozik, időnként már kóstolgatja a lombot, a zöldségeket és a fák kérgét is.

Az észak-amerikai kúszósül (Erethizon dorsatum), mint neve is mutatja, Észak-Amerikában, az Egyesült Államok és Kanada mindenféle erdős területén előfordul. A kúszósül elnevezés pedig arra utal, hogy az élőhelyéül szolgáló erdőkben elsősorban a fákon tartózkodik, ahol főként a fák kérgével és lombjával táplálkozik. A kúszósülök fejükön, hátukon és farkukon kiváló védekezési módszert fejlesztettek ki a ragadozók ellen: hosszú szőrzetük alatt ugyanis 6-7 cm-es tüskéket viselnek, amelyek nem olyan feltűnőek ugyan, mint talajon élő rokonaiknak, a nálunk is látható fehérfarkú sülöknek a hosszú tüskéi, de ugyanolyan hatékonyak.

A rágcsálók többségéhez képest meglepően hosszú a vemhességi idejük: az egy, vagy ritkán két utód mintegy hét hónappal a párzás után jön a világra. A kölyköt az anya egyedül neveli, a hímek az őszi párzási időszakon kívül magányosan élik életüket. Ennek megfelelően az apaállat nálunk is elvonul a családtól, a nap nagy részében a kifutójukban lévő fának a legtetején pihen, míg a nőstény és a kölykök a kifutó talaján vagy az alsóbb ágakon mozognak.