Mauritius szigetére 1638-ban költöztek az első holland telepesek. Ez az esemény volt az, amelynek eredményeképpen a dodó még ugyanennek az évszázadnak a végére teljesen eltűnt a Föld színéről. A különös madár felkeltette az európaiak érdeklődését, ezért a befogott madarakat hajón szállították Európába, azzal a céllal, hogy látványosságként mutogassák őket. A dodók többsége azonban már a szállítás közben elpusztult. A Mauritius szigetére költözött telepesekkel együtt kutyák, disznók, majmok, patkányok és más állatokat is érkeztek. Ezek az elvadult állatok aztán rendszeresen kifosztották a dodók fészkeit. A szigeten élő emberek, valamint az itt kikötő hajósok számára könnyen hozzáférhető táplálékot jelentettek a jámbor, ragadozókat nem ismerő madarak. Mindezek eredményeképpen az utolsó beszámoló élő dodóról 1681-ből származik. A dodó ma általában a kihalt állatok jelképének tekintik.
Dodó
(Raphus cucullatus)
Rend:
Galambalakúak (Columbiformes)
Család:
Dodófélék (Raphidae)
Élőhelye:
Az Indiai-óceánon lévő Mauritius szigetén élt.
Testtömege:
10-21 kg
Testmagassága:
75-100 cm
Tápláléka:
Valószínűleg különféle növényekkel, gerinctelenekkel táplálkozott.
Szaporodása:
Általában 1, ritkán 2 tojást rakott.
Ismertető: