A mangalica őshonos magyar sertésfajta, amelyet a 19. században alakítottak ki. Jellegzetes göndör szőrzete jól védi a hidegtől, ezért egész évben alkalmas a szabadtartásra. Kiválóan alkalmazkodik a változatos környezeti viszonyokhoz, ellenálló és jó legelőképességű állat. Táplálékát a természetben is hatékonyan felkutatja, így hagyományosan erdőkben, legelőkön és ligetes területeken tartották. Húsa magas zsírtartalmú, különleges ízű, ezért a mangalicából készült sonkák és egyéb húsipari termékek világszerte keresettek. A fajta a 20. század második felében csaknem eltűnt, de tudatos tenyésztői munkának köszönhetően fennmaradt, és ma ismét a magyar állattenyésztés egyik legismertebb őshonos fajtája.

A mangalica napjainkban nemcsak gazdasági haszonállat, hanem a magyar agrárörökség egyik jelképe is, amelynek megőrzése kiemelt természetvédelmi és kultúrtörténeti jelentőségű.