Kisebb termetű szarvasfaj, mérete alfajonként változó (pl. testtömege 60 - 300 kg között). Nyári sötét és téli szürke színű bundáját világos szőrzet tarkítja nyaktájékán és farán. Jellegzetessége agancsa mellett széles és lapos csülkei, melyek a hóban és a mocsárban segítik biztos lépéseiket. (Járás közben nyikorgó, futás közben kattogó hangot hallat a bokacsontja felett mozgó ín.)

A vadon élő rénszarvas csordákban jár, melynek vezetője legtöbbször egy öreg, tapasztalt nőstény. A nagy nyár eleji és őszi vándorlásokat is csoportosan végzik (ez napi 150 km is lehet). Egyes vidéken az állatok egész évben az erdőkben maradnak.

Természetvédelem:
Nem fenyegetett helyzetű, bár számuk jelentősen megfogyatkozott a sarkkör őslakosai ősidők óta vadásszák. Az eszkimók az állatok gyenge látását kihasználva csoportosan csalják tőrbe őket. Ezzel párhuzamosan Eurázsia északi népei már háromezer évvel ezelőtt háziasították (A lappok fő megélhetési forrása: jó igásállat, húst és tejet is ad, szőréből és bőréből ruhát és sátrat, csontjából és ínszalagjaiból szerszámokat készítenek.).