Borjak a David-szarvasoknál

A közelmúltban bemutatott közép-ázsiai gímszarvasok mellett állatkertünk egy másik különös és ritka szarvasfajjal is büszkélkedhet. A hazai állatkertek közül jelenleg csak Miskolcon bemutatott David-szarvas (Elaphurus davidianus) korábban olyannyira ritkának számított, hogy eredeti, kínai élőhelyén már egyetlen példánya sem élt. Az állatkertekben azonban szerencsére jól szaporodnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az állatkertünkben jelenleg nevelkedő három David-szarvas borjú.

A David-szarvast – kínai nevén milut – viszonylag későn fedezte fel a nyugati tudomány: a francia szerzetes, Armand David, akiről a faj a nevét is kapta, 1865-ben pillantotta meg az első példányokat a kínai császár vadaskertjében. Valószínű, hogy ezen a területen kívül már ekkor sem éltek máshol David-szarvasok, a 20. század elején azonban súlyos árvizek és a lakosság vadászata miatt innen is eltűntek. 18 egyedük azonban megmaradt különféle európai állatkertekben, ahonnan minden állatot Angliába, a woburni herceg birtokán lévő vadasparkba szállították. Az állatok itt annyira jól érezték magukat, hogy néhány évtized múltán már több száz David-szarvas élt Európa állatkertjeiben. A legnagyobb lépés azonban az 1980-as években következett, amikor első alkalommal engedtek szabadon Kínában milukat, hogy újra élhessen vadon ez a különleges szarvasfaj.

A David-szarvasok párzási ideje nem a nálunk megszokott szarvasbőgési időszakra, őszre esik, hanem nyár elején, többnyire júniusban történik. Bő kilenc hónapos vemhességet követően, tavasszal jönnek a világra a borjak, amelyek a patások többségéhez hasonlóan nagyon fejlettek, néhány órával születésük után már követni tudják anyjukat. Az első napokat azonban többnyire még egy rejtett helyen pihenve töltik. Állatkertünk legifjabb David-szarvas borjai március végén és április elején jöttek a világra, így most már elég nagyok és erősek ahhoz, hogy szinte folyamatosan a felnőtt állatok társaságában figyelhetik meg őket látogatóink.