Négy borjú nevelkedik a David-szarvasoknál
Állatkertünk ázsiai patásokat felvonultató területe bővelkedik igazi ritkaságokban. Ezek egyike a David-szarvas, vagy kínai nevén milu, amelynek igazi különlegessége, hogy természetesen élőhelyén korábban kipusztult, így csak az állatkerteknek köszönheti, hogy mind a mai napig fennmaradt. Nálunk is jól szaporodnak, olyannyira, hogy jelenleg négy borjú is növekszik a kifutójukban.
A David-szarvast (Elaphurus davidianus) viszonylag későn fedezte fel a nyugati tudomány: a francia szerzetes, Armand David – akiről a faj a nevét is kapta – 1865-ben pillantotta meg a faj első példányait a kínai császár vadaskertjében. Valószínű, hogy ekkor már a császári vadaskerten kívül sem éltek máshol David-szarvasok. A 20. század elején azonban súlyos árvizek és a bokszerlázadás alatt a lakosok vadászata miatt innen is eltűntek. 18 egyedük azonban megmaradt különféle európai állatkertekben, ahonnan minden állatot Angliába, a woburni herceg birtokán lévő vadasparkba szállították. Az állatok itt annyira jól érezték magukat, hogy néhány évtized múltán már több száz David-szarvas élt Európa állatkertjeiben. A legnagyobb lépés azonban az 1980-as években következett, amikor első alkalommal engedtek szabadon kínai nemzeti parkokban milukat, hogy újra élhessen vadon ez a különleges szarvasfaj.
A David-szarvasok párzási ideje nyár elejére, többnyire júniusra esik. A következő év tavaszán, bő kilenc hónapos vemhességet követően jönnek a világra a borjak, amelyek a patások többségéhez hasonlóan nagyon fejlettek, néhány órával születésük után már követni tudják anyjukat. Az első napokban idejük nagy részét azonban még egy rejtett helyen pihenve töltik. Állatkertünk legifjabb David-szarvas borjai április első felében jöttek a világra, így most már elég nagyok és erősek ahhoz, hogy szinte folyamatosan a felnőtt állatok társaságában figyelhetik meg őket látogatóink.