Bundája jellegzetes, fekete-fehér csíkos mintázatú. Elsősorban éjjel aktív, a nappalt föld alatti üregekben, fák odvában, sziklahasadékban tölti. Április-május körül hozza világra utódait, amelyek 6-7 hetes korukig szopnak, de általában csak az első évük végén hagyják el anyjukat, amikor ivaréretté válnak. A hím többnyire magányosan él, a nőstény egyedül neveli a kölyköket. A téli időszakban gyakran több egyed is közös odút használ.

Ragadozók ellen védekezésül bűzmirigyének váladékát használja. Ezzel 4 méteres távolságra is el tud spriccelni. Ilyenkor mellső lábaira áll, farkát magasra emeli, és célba veszi támadóját. Ezért leginkább a felülről támadó ragadozó madarak, nagyobb termetű baglyok tudják zsákmányul ejteni, de időnként pumának, hiúznak, prérifarkasnak is zsákmányául esik. Mindenféle élőhelyhez kiválóan alkalmazkodik az erdőktől a füves területeken át az emberek lakta vidékekig, így egész Észak-Amerikában nagyon elterjedt, állománya nem veszélyeztetett.