A pekarik megjelenésükben és életmódjukban hasonlítanak a disznófélékhez, ám külön családot alkotnak. Legfőbb sajátosságuk – és egyike, amely megkülönbözteti őket a disznóféléktől –, gyomruk felépítése, amely a kérődzőkéhez hasonlóan négy részből áll, benne pedig mikrobák segítik a rostban dús táplálékuk cellulóztartalmának lebontását. Agyaruk is kisebb, mint a disznóféléké és lefelé álló.
Az örvös pekari fekete szőrzetet visel, amelyet a nyak alsó részén fehér örv díszit, innen kapta a faj a nevét. Hátán és szeme alatt szagmirigyek vannak, illatanyagával a fajtársak egymással kommunikálnak. 5-15 egyedből álló, erősen összetartó csoportban él. Az utódok gondozásában az egész csapat részt vesz. A malacok születésük után pár órával már követik szüleiket. 2-3 hónapos korukig szopnak. Ivarérettségüket egyéves korukra érik el. Húsáért és bőréért sok helyen vadásszák, ám rendkívül jó alkalmazkodóképességének köszönhetően vadon élő állománya nincs veszélyben.