A Föld második, az óvilág legnagyobb szárazföldi teknősfaja. 80 cm hosszúra is megnőhet. Páncélja feltűnően domború, hátsó végtagján tüskék találhatók. Hajnalban és alkonyatkor a legaktívabb. Napközben békésen legel, ill. túl forró vagy hideg időben akár több órára is üregekbe vonul vissza.
Sarkantyús teknős
(Geochelone sulcata)
Rend:
Teknősök (Testitudines)
Család:
Szárazfölditeknős-félék (Testudinidae)
Élőhelye:
Afrikában, Beninben, Csádon, Egyiptomban, Etiópiában, Maliban, Szenegálban, Szomáliában, Togóba, Nigériában és Nigerben honos.
Testtömege:
36-50 kg
Testhossza:
80 cm
Tápláléka:
Növényevő, elsősorban fűféléket, pozsgás növényeket legel.
Szaporodása:
Párzás: az esős évszakban (szeptember-november). A nőstény ezután fészekhelyet ás, 15-30 db tojást rak le, melyeket földdel betemet. A 4-6 cm-es utódok 8 hónap múlva kelnek ki.
Természetvédelmi besorolás: 
Ismertető:
Gondolta volna?
A Miskolci Állatkertben : Törpefüvű, száraz szavannákon él, ahol a fokozatos elsivatagosodás veszélyt jelent számukra!
Sarkantyús teknőseink nyáron a huszármajmok kifutójában élnek, míg télen a leopárdteknősök társaságában a Száhelben lehet velük találkozni.
Örökbefogadója:
Béres Attila